Csomók készítésének leírása úgynevezett befűzési kódok segítségével

Az okos matematikusok már bebizonyították helyettünk, hogy minden csomó önmagába visszatérő körkörös fonat. Ez a röpke iromány csak az egy szálból álló csomókkal foglalkozik abból a célból, hogy egy csomó elkészítéséhez ne kelljen egy könyvre való rajzot készíteni, hanem csak az éppen soron következő lépésekhez legyek kénytelen rövid utasításokat közölni. A fentiek alapján a csomókat egy henger felületére tekerve és a meglévő szálak (amik egymásba fűzögetett menetek) közé fűzögetve készítjük el. A fűzögetést a vízszintes helyzetű hengeren belátható munkaterület bal felső sarkában kezdjük, föntről lefelé lógó befűző szállal. A befűző szál a munkahengert mindig ugyanabból az irányból kerülgeti, a henger előtt lefele megy, mögötte fölfele, és soha nem fordítva!

Egy új befűzés (kereszteződéslétesítés) kódja három részből áll. Ezen kód, azaz utasítás megértéséhez nyújt segítséget az ábra, ami elképzelt helyzeteket ábrázol a csomó készítése közben. Az utasítás első része egy előjel, ami „+”, ha a befűző szál (a rajzon fekete nyíllal ellátva) fölülről keresztezi a meglévő szálat az új kereszteződésben, és - ha alulról. A második rész egy betűkód, hogy jobbra (J), vagy balra (B) menetben keresztezi a befűző szál a régit. A kód harmadik része egy szám, ami az új kereszteződés helyzetét írja le a meglévőkhöz képest egyszerű nullával kezdődő számlálás alapján. A számlálás a régi szálon – nem a befűző szálon - történik egy olyan kereszteződéstől, ami az újonnan keletkezett madzagsziget felső csúcsa (a csipkézett szilvamag alakú szürke terület „felső” csúcsa, a villa alakban szétágazó, szürke - feltekerési irányt mutató - félnyilak). Ilyen pont nem mindig van, például a –B0 –nál nincs ilyen, ezért kapta a nullát a kódjában. Egy-egy kereszteződés nem feltétlenül marad meg a helyén a csomó készítése közben, azok ideiglenes rögzítéséről magunknak kell gondoskodni. Az első rajz a jobb alsó sarkában a legegyszerűbb – perec alakú – csomó és alatta a teljes befűzési kódja látható. Jómagam munkahengerként a bal tenyeremet, vagy a mutatóujjamat szoktam használni, mert jobbkezes vagyok. Azt a részt, amin épp dolgozok, mindig magam elé forgatom, hogy a befűző szál föntről lefelé haladjon az orrom előtt. Kezdő csomózóknak tanácsolnám valamilyen papírhenger használatát, sőt a kereszteződések gombostűvel való rögzítését is.

A kis gömbölyű csomóm befűzési kódja:

-B0, -J1, -B1, +B0, -J2, +J1, -B2, +B1, -J2, +J1; -B4, +J1, +B3, -B3, +J1, +J1, +B3, -B3, -B2, +J1, +J2, -J1, +B2, -B3, -B2, -B2, -B1,  ekkor ide jutunk:

majd a kezdő vég – nem a befűző vég - átdugása a „munkahenger” helyén, a csomó összehúzása kicsire, és kész!


 

A nagy gömbölyű csomóm befűzési kódja:

+B0, -J1, +B1, -B0, -J2, +J1, +B2, -B1, +B0, -J2, +J2, -J1, +B2, -B2, +B1, -J2, +J2, -J1; +B4, -B2, +J2, -J1, -B3, +B3, -B2, +J2, +J2, -J1, -B3, +B3, +B2, -B2, +J2, +J2, -J1, -J1, -B3, +B3, +B2, -B2, -B2, +J2, +J2, -J1, -J2, +J1, -B2, +B3, +B2, -B2, -B2, -B2, -B1,

majd a kezdő vég átdugása a „munkahenger” helyén.

 

 

Mindenkinek jó csomózást kívánok,

                                                                                              Szántó Sándor